Újasszír, újbabilóni és Akhaimenida stílusú pecséthenger-hamisítványokat gyártó műhelyt eddig nem sikerült azonosítani. A kutatásaink azonban egyértelművé teszik, hogy a XIX. század közepétől napjainkig működnek olyan műhelyek, amelyek pecséthengerek készítésére specializálódtak. A gyártással és értékesítéssel kapcsolatos információk összegyűjtése hozzájárul ahhoz, hogy kutatástörténeti és kultúrtörténeti szempontból bemutassuk a hamisítványokra specializálódott műhelyek tevékenységét. Nem lehet megmondani pontosan mennyi hamisítvány létezhet, viszont a kutatások előrehaladtával azonosítani tudunk olyan műhelyeket, amelyekben modern kori darabok készültek. Ezek közül két esetet igyekszünk bővebben feltárni, összegyűjtve a műhelyek produkcióit a készítési módszereiket tanulmányozva.
Célunk egy, a XIX. század legvégén, XX. század elején tevékenykedő műhely tevékenységének azonosítása, mely a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján a Közel-Kelet térségében gyártott pecséthengereket. Ezeket nagy számban értékesítették nagyjából másfél évtizeden keresztül a mai Dél-Irak vagy Szíria-Palesztina területén, majd amerikai és európai múzeumokba kerültek. E tárgyak vizsgálata azért is izgalmas, mert a kutatásoknak ezen korai időszakában még kevés pecséthengert bemutató tanulmány készült, miközben a tárgyak s azok modern lenyomatai nagy számban tűntek fel helyi piacokon. A gyártók ókori mintákat másoltak, és gyakran kombinálják a meglévő darabok ábrázolásait a preferált alakokra és motívumokra koncentrálva.
A másik példánk sokkal aktuálisabb, hiszen rávilágít a műkincs-kereskedelem jelenlegi módszereire. 2016-ban Kecskemét közelében egy Törökország felől érkező kamionból lefoglalt, ókori tárgyakat is szállító műkincsek között találtak egy tucat pecséthengert, amelyekről megállapítottuk, hogy mindegyik modern kori, azaz hamisítvány. Ugyanakkor közülük több nagyon magas színvonalú. Ezek közvetlen tanulmányozásának köszönhetően kimutatható, milyen szerszámokkal, technológiákkal, mintakönyvek és modellek alapján gyártották ezeket, feltehetően napjainkban, a XXI. században.
A pecséthengerek az 1850-es években tértek vissza a köztudatba a kutatás révén, s azt látjuk, onnantól kezdve folyamatosan hamisítják őket. Már a korai utánzatokat is tudták értékesíteni, és ma is megvásárolják azokat. Megjelennek aukciókon, amelyeken komoly összegekért cserélnek gazdát. Piacuk és az irántuk megnyilvánuló kereslet töretlennek tűnik. Ahogyan az antik és a későbbi, európai gemmafaragásban, úgy az ókori elő-ázsiai pecséthengerek vizsgálatánál is megjelennek a hamisítványok, de amíg a gemmakészítésnél megvan a folytonosság – az ókori görög-római időktől, a bizánci időszakon és a középkoron át használják, illetve készítik, azaz a technológia és a tudás is öröklődik –, addig a pecséthengerek készítése egy ponton megáll; valamikor a hellenisztikus kori Mezopotámiában készítik az utolsó darabokat.
Mai szemmel nézve a régi hamisítványokat könnyű kiszűrni. A technológia persze folyamatosan fejlődik, olyan eszközöket használnak, amelyekkel egyre hatékonyabban lehet ezeket az általában keményebb ásványokat megmunkálni. Ugyanakkor észre lehet venni azokat a hibákat, melyeket a készítők gyakran elkövetnek: átértelmeznek jeleneteket, alakokat vagy motívumokat, továbbá kihagynak vagy épp nem látnak valamit a mintán, mert már az arról készített másolaton, lenyomaton sem szerepelt, látszott rendesen.
A modern kori, „hamis” pecséthengerekkel kapcsolatos kutatásokban elsődleges szerepe van az aukciós katalógusokból kigyűjtött mintegy 800 újasszír és újbabilóni vagy azokat másoló pecséthengernek, amelyek többségének jelenlegi őrzési helye ismeretlen. Mindezt kiegészítik azok az elmúlt évtizedekben, vásárlás vagy adományozás útján múzeumi gyűjteményekbe került pecséthengerek, amelyek nagy része egyelőre publikálatlan, de a fentiekben említett gyűjtemények engedélyével (elsődlegesen a Bibliothèque nationale de France; The Morgan Library & Museum; Musée du Louvre; Museum of Fine Arts, Boston; Yale Babylonian Collection) lehetőségünk volt dokumentálni és felhasználni. Ezek között számos hamisítvány szerepel, amelyek vizsgálata rávilágíthat ezek gyártásának jellegzetességeire, a jelenség problémájára, illetve a műkincs-kereskedelemben történő értékesítésükre is.