A különböző kövekből készült pecséthengerek anyagvizsgálata mellett ugyancsak problémát jelent a rájuk vésett ábrázolások fényképes dokumentálása. A publikációkban az esetek többségében fekete-fehéren jelennek meg a lenyomatok. Mivel ebben az esetben a szín nem releváns, ez nem jelent problémát, az viszont igen, hogy magukról a tárgyakról általában nincs fotó. Ha mégis, akkor azok többnyire szintén fekete-fehérek, tehát ezeknek a tárgyaknak a megfelelő bemutatása egyszerűen kimarad a kutatásokból.

A jó fotók elkészítése drága, időigényes és bonyolult, mivel kis, 2-3 centiméteres tárgyakról van szó, melyeket megfelelően kell megvilágítani. A színes fényképek megjelentetése is meglehetősen költséges, az újabb publikációkban azonban olykor-olykor már ezek is megtalálhatók, de sokszor továbbra sem olyan minőségben, ahogyan azt a kutatás megkövetelné, illetve a tárgyak tanulmányozását, értelmezését a kívánt mértékben segítené. Egy pecséthengert, melyet például kalcedonból, tehát kvarckristály szerkezetű anyagból készítettek, a nyersanyag bemutatása miatt érdemes többféle megvilágítás mellett fényképezni, hogy annak tulajdonságait reprezentáljuk. Célszerű ugyanakkor részletfotókat, adott esetben mikroszkóppal készített képeket készíteni, hogy a részletek, a szerszámnyomok tanulmányozhatóvá váljanak.

Mivel az ókoriak számára fontosak voltak a kövek tulajdonságai, a színük, textúrájuk, nekünk is érdemes ezekre fókuszálnunk, s egyúttal a kövekről írt korabeli írott forrásokat összegyűjtenünk. Mi ezért a publikációkban is nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy ezen tárgyakról megfelelő fényképes dokumentáció készüljön, és a digitális, valamint a nyomtatott kiadványokban is egyaránt legyenek színes táblaképek is. Emellett új lehetőségként az elmúlt 15 évben elkezdtek már olyan technológiákat is használni, amelyekkel az adott tárgyakat háromdimenziós formában is lehet dokumentálni, így 3D-s formát is lehet róluk készíteni.

A tárgyak fotózása mellett ugyancsak elengedhetetlenül fontos pecsétlenyomatot is készítenünk róluk, amelyet a fényképezésükön kívül célszerű le is rajzolnunk. Ugyan az illusztrációs műfajok szubjektívek, mi mégis arra törekszünk, hogy az általunk készített rajzok a lehető legtöbb olyan információt tartalmazzák, amelyek a minél részletesebb megismerést, értelmezést és bemutatást segítik. Számos példát lehet ugyanis mutatni arra, hogy egy-egy értelmezés miként viheti félre a kutatást, ahogy azt nem egy alkalommal mi magunk is tapasztaltuk egy-egy tárgy korábbi illusztrációival történő összevetése közben.

Fontos azt is megjegyezni, hogy akadnak olyan pecséthengerek, amelyek magánygyűjteménybe kerültek, így megnehezítve kutatásukat. Ezen tárgyak egy részének – sőt, ez alól a múzeumokban őrzött darabok sem lehetnek kivételek – a jelenlegi őrzési helye ismeretlen. Sok tárgy aukción bukkant fel, ám nem tudjuk, végül ki vásárolta meg. Ilyenkor pedig ezek a rajzok vagy a róluk készült fotók az egyetlen forrásaink a tárgy tanulmányozásához. Éppen ezért nem mindegy, hogy egy adott tárgyról milyen fényképes dokumentáció vagy illusztráció készült vagy készül.

Hogyan készülnek a lenyomatok és a rajzok?

A pecséthengerek vésett ábrázolásai esetében fontos megemlíteni, hogy a tárgy formája és a rávésett ábrázolás is egyedivé teszi azt. Egyrészt a kép hordozója egy hengeres formájú tárgy, amely a kompozíció határait is befolyásolja, de egyúttal speciális készítési módszert is igényel annak megalkotása. Másrészről a tárgy, valamint annak ábrázolása lényegében egy eszköz, amely arra szolgál, hogy lenyomatot készítsenek vele. Ennek megfelelően a pecséthengerekre vésett intaglio, tehát a vésett ábrázolás – néhány kivételtől eltekintve – a negatívot tartalmazza, melyet az agyagra hengerelve készítik el a kívánt pozitívot. 

A lenyomatokat megfelelő minőségben előállítani nehéz és időigényes feladat. 20-30 darab szakszerű elkészítése legalább egy munkanapot vesz igénybe egy gyakorlott kéz számára. Ehhez a pecséthengert mindenekelőtt meg kell tisztítani, illetve megfelelő nyersanyagra is szükség van a lenyomatvételhez. A lenyomatok különféle anyagokból készülhetnek. Ha agyagot használunk (ahogyan az ókoriak is tették), akkor az ugyan gyors és egyszerű, ám a szárítás során, a víz elpárolgásával az agyag zsugorodik, így pedig a méretek nem lesznek kellően pontosak, a kiszárított agyagtárgy pedig sérülékennyé válik. A restaurátorok vagy a múzeumi munkatársak korábban gipszet használtak, amely – ha a nyersanyag megfelelő minőségű – pontos lenyomatot adhat, továbbá a publikációkhoz készítendő fotózásra is alkalmas lehet, azonban a gipsz puha anyag, ezért nagyon sérülékeny s egyúttal könnyen piszkolódik. Ezek pedig olyan problémát jelenthetnek, amelyek a tárgy későbbi kutatását megnehezítik.

Mi egy olyan, égethető gyurmát használunk (Sculpey III), amely a lenyomatvételhez ideális, hiszen a legapróbb részletek is megjelennek rajta, s mivel nincs víztartalma, égetés során sem zsugorodik, ugyanakkor a fent említett anyagoknál sokkal keményebb és ellenállóbb, továbbá könnyen tisztítható. Ezen nyersanyagot használva készítjük tehát a lenyomatokat a múzeumok engedélyével. Az ókoriak a pecséthengereket a kezükkel hengerelték, aminek következtében – mivel a tenyerünk egyenetlen felületű – a lenyomat könnyen hullámossá válhat, ezért mi inkább egy speciális, gumiból készült, lapos és sima felületű eszközt használunk a lenyomat elkészítéséhez, amellyel a pecséthengert hengerelve megfelelő lenyomat készíthető, s közben a pecséthenger sem sérül. A lenyomatvételhez kiválasztjuk a pecsétábrázoláson szereplő kompozíció kezdeti részét, amelyet a lenyomatra helyezve végiggörgetünk, hogy komplett jelenetet kapjunk. Persze nem mindig sikerül elsőre elkészíteni a kívánt lenyomatot. A lenyomat gyakran szabálytalan, egyenetlen, vagy éppen a gyurma összepiszkolódik, esetleg a benne lévő légbuborék torzítja az ábrázolás valamely részletét. Végül pedig a megfelelő lenyomatot körbevágjuk, majd sütőben kiégetjük.

Az illusztrációkat mindig úgy készítjük, hogy egyidejűleg tanulmányozunk egy jó minőségű lenyomatot is az adott tárgyról. Erről csinálunk egy fényképet, amelyet felnagyítunk A4-es méretűre, aztán erre a fotóra egy pauszpapírt helyezünk, amelyre egy rotring ceruzával rajzoljuk át az ábrázolást. Az így elkészített rajz fénymásolt változatát beszkenneljük fekete-fehér képként, TIF formátumban, amelyen a következő fázisban még néhány módosítást végzünk. Végül – mivel egy palástról beszélünk, amely hengerléssel készült – ugyanazt a részt készítjük el a két szélső sávban, jelezve a kompozíció ismétlődését. Egy ilyen rajz elkészítési ideje az adott tárgy részletgazdagságától függ, de átlagosan 12-15 órát vesz igénybe.